Úgy írok, mint egy profi, s úgy beszélek, mint egy idióta.

Mostanában megint felbukkan. Kongó üres fejének van annyi sütnivalója, hogy tudatosan vagy sem, de újra szívemhez nyúljon. Belé markol, megforgat, kitép, elviszi... A boldogságom. De mindent újra építek. Mindig mindent újra felépítek.

Ma is behúzott egyet a karmám. Úgy látszik a sorsom impotens.

ha a dominancia érzetemet fokozni lehetne, eljönne az apokalipszis...

Feltették a kérdést, hogy melyik esne rosszabbul, ha a szerelmem egy nálam szebb vagy egy nálam csúnyább nővel lépne le. Mostanra már megfogalmazódott bennem a válasz. Iszonyatosan zavarna, ha egy tükör előtt vakuval fotózkodó mutánsra cserélne le. Ha helyesebbet talál, mint én, szívből tudok gratulálni.

3 perc alvás terméke:
Azt álmodtam, hogy untam a saját házibulimat, majd lementem és egy nyilvános fülkéből tárcsáztam a rendőrséget, aztán bejelentettem, hogy zavar a zaj. Elmeséltem, hogy saját bulim, de unom. Még feltettek volna néhány kérdést, de szóltam, hogy mennem kell, gyógyszer osztás van.

A másikat úgy hívják, hogy Zsidó Béla. Én ilyen névvel férjhez mennék...

Döntöttem. Írok egy best-sellert. Csak még túl korán van a meggazdagodáshoz.

Milyen klassz volt az, amikor a kismacskákat becéztük cicának, most meg már a plázapicsákat.

A vigyorgós irónia nélkül élő halott lennék.

Újra azok a gondolatok görcsölnek a fejemben, hogy Zsét akarom. Sűrűbben villan elém minden emlék és már csak a jóra emlékszem. És a facebook-elemzés kihozta belőlem a költői kérdést: Vajon fog valaha a profilomon a következő szöveg virítani?!: "Hompoth Erika kapcsolatban van. Párja.... Zsé.... "

Hogyan szeretnék élni? Egy-két, elsodlegesen nekem elkötelezett,

egyenrangú és hasonló szintu társsal, közös célokon dolgozva. Ebbe

aztán belefér sok minden: társas élet. utazások. merész vállalkozások

- és csúcsélmények is!

Elszomorít az a tény, hogy akkor vagyok szerencsés, ha nem találom azt, amit keresek, mert így nem hagyom abba soha a keresést. :) (Liv Ulmann)

Régen politikus szerettem volna lenni. Aztán egyre helyesebben kezdtem írni...

Lehet-e nagyobb csapást mérni egy feministára, mint szembedicsérni nőtársait?

Mintha a humor férfiak számára kitalált kiváltság lenne... Röhejes.

Mi közöm lehet az egész felhajtáshoz, ami momentán az életem....?

Túl a szombat déli gasztroterroron minden amit óhajtok, az egy kandalló, egy szőnyeg és egy könyv. Ámen(t).

Láthatatlanságra kárhoztatott gyermek vagyok, aki a csillagokat is lehozná az égről, csakhogy láthatóvá váljék.

Csakis olyan társat választok, bekötött szemmel, tévedhetetlenül, akinek elismeréséért, szeretetéért ugyanúgy meg kell küzdenem, mint annak idején és ma is, apám elismeréséért. Bár a küzdelem hiábavaló, még sincs vége sosem.

Minden egyértelmű jel ellenére a pszichológia tudományát magamra nézve érvénytelennek ítéltem. A maga nyakatekert elméletével, követhetetlen tolvajnyelvével nem vonatkozik rám, csak a többi emberre.

Hogyan is okolhatnám apámat azért, hogy sikereimet kudarcként élem meg, és nem találom sem a helyem, sem a társam a világban?

Ez az ok-okozati összefüggés csak a pszicho könyvekben létezik: A lány, akit nem úgy szeret az apja, ahogyan szüksége lenne rá, hanem csak úgy, ahogy a saját neveltetéséből tanulta, képtelen megbízni önmagában.

Inkább segítek boldog-boldogtalanon, kéretlenül, Terézanyuként, hiszen önmagamon segítenem, eleve kudarcra ítélt vállalkozás.

Manapság igencsak foglalkoztat, hogy nincsen egy normális pasim. Aztán megvizsgáltam a hím egyedeket magam körül. Mindegyik olyan bánásmódra szorul, hogy ápolni kell lelküket, helyzetüket, könyörülni kell rajtuk és segíteni őket, mintha anyjuk lennék. Aztán csodálkozok, ha nem akarnak az anyjukkal járni.

‎...mutasd meg azt, ki nem kerget ábrándokat, s én mutatok egy boldog embert..

Ez is egy elbaszott karácsony...

tévhitológusnak tanított az élet, csak a diploma késik még....

Ez a helyzet nem cuki. Cseppet sem.

Minden szellemi fogyatékos talál magának egy hasonló szellemi fogyatékost, aki jó esetben genetikailag is selejt. Előzetes felmérés alapján ezeknek az embereknek a facebookon a tanulmányok címszó alatt csak egy vonalka található. Köszöntsük őket is nagy szeretettel körünkben !

Újra megtörni látszom. Pofozom magam, de hiába erőlködöm, körbekerít a szeretet hiánya és a nincstelenség. Jön az ünnep. Ünnep, ami megint arról szól, ami nekem mindig csak hiány...

Túl akarok lépni önmagamon.

A Califorgia évadzáró részén meglyukadt a könnycsatornám és a délutáni rezignált szomorúság mély bőgést idézett elő. Rettentő önkontrollra van szükségem, hogy ne adjam tudtára, mennyire szeretem.

Velem sincs minden rendben, veled sincs minden rendben, de ez így van rendben.

Férfiaknak: Egy nőről sose mondj semmi rosszat. Úgyis meg fogja tenni előbb-utóbb a barátnője.

Én, aki olyan elementárisan szenvedek az elveszett szerelem miatt, vajon leszek majd ragyogó, élete célját betöltő asszony?

Hát nem elég az büszkeségből, ha a társadalmi ranglétrán hat fokkal fennébb toporgó egyed nyalja patyolat tisztára szerény testem ülepét? Hát de!

A dolgok végén érdemes egy oltári nagyot vigyorogni. Én erre gyúrok minden nap, miközben a tevékenységeit figyelem és úgy érzem leröhögöm majd a napot az égről, mikor ő fogvicsorgatva jön hozzám bocsánatért.

Végülis megértem, hogy azzal az egy agysejteddel nem tudtad megérteni, hogy miről beszéltem neked hosszú ideig. Annak pedig kifejezetten örülök, hogy találtál egy agysejt nélküli társat, mert így legalább egy ideig te is okosabbnak érezheted magad valakinél. Győzött az együgyűség!

Magasra tettem a lécet, hogy tudjál nyugodtan szaladgálni alatta.

Ma már sok szart nevezünk tudománynak, én javasolnám az idiotológiát. Én hivatásos idiotológus lennék akaratomon kívül is.

A csúnyák soványak. Én eszek ellene.

Én kérem jó úton haladtam, csak rossz irányba.

Az életemet elveheted, az igazságomat nem!

Minden este, mikor le kell feküdnöm egyedül, egy óbaszdmeg kijelentés olyan nálam, mint a reggeli kávé....

Hogyha valaki "megagyalágyult", az vajon betudható a hiányos DNS-készletnek?

Olyan alacsony voltam, hogy 20 centit kellett nőnöm, hogy Picinek hívjanak.

Ma is zsigerből nyomnám a jogaidat miközben dekorálom a képedet.

Hisztériaciklus átállítva kisebb fordulatszámra...

Annyit nem féltem életemben, mint amikor bátor voltam.

Lennék olyan boldog, mint amilyen boldog ő se!

Még egy ilyen húzás és úgy rád kenem a szélhámos jelzőt, hogy hosszú századok nem mossák le rólad a gyalázatot!

Én azt hiszem, hogy nem tudok hisztizni. Még azt is megválogatom, hogy dühömben mit vágjak a falhoz...

Ma hallottam egy bölcsességet: Ahhoz, hogy őszinte legyek, kell tudjak hazudni. Én azt hiszem, őszinte ember vagyok

Ha falhoz vágok egy tányér levest, majd a foltot körberajzolom és az így keletkezett káoszt elnevezem A mennyország térképének, nyíltan foglalkozhatok a "lángész vagyok-e vagy őrült" kérdéssel? (Garaczi László ezt teszi. Találtam egy példaképet)

Megvajaztam a kenyerem mindkét felét, aztán csodálkoztam, hogy a vajas felére esett.

Odaadnám pénzem, házam, marhám egy kis mentális higiéniáért.